Egy lakástextíliákat bemutató katalógus fényképeinek elkészítése két szempontból kíván szakértelmet az üzleti fotóstól: A, a rengeteg anyag miatt gyors ritmusban, szinte „szalagon” kell készülnie a fotóknak; B, a minták, formák, szálak kiemelése rengeteg odafigyelést, művészi látásmódot kíván, ahol a színeknek is tökéletesnek kell maradniuk. A két, látszólag ellentétes elvárás összebékítése valójában nem lehetetlen, kell hozzá megfelelő rutin, rengeteg felszerelés, de egy kis táblagyurma se árt.

A JAB Anstoetz egy német textil-nagykereskedelmi vállalat, akik magyarországi képviseletének már több éve dolgozom.  Munkájuk miatt rengeteg partnertalálkozót tartanak, eredendően ezek rendezvényfotózásával kezdődött el a kapcsolatunk. A tavalyi évben új feladattal bíztak meg, katalógusokhoz kellett anyagmintákat, valamint bemutatótermükről enteriőrfotókat készítenem. Ennek egy újabb állomását jelentette a mostani felkérés, ahol a friss készletről, valamint az ezekkel benépesített kiállítótérről készültek újabb képek.

Mivel anyagmintákról van szó, fontos, hogy visszaadjuk azok plasztikusságát, mivel csak így jön át azok szerkezete, vastagsága. Ahhoz, hogy a szövést vagy épp a finom recésséget meg tudjam mutatni, nem szemből, hanem szögből volt szükség a megvilágításukra. Ez a surlófény erősebb és élesebb árnyékokat kelt a felületeken, kiemeli azok mintáit.

Kis érdekesség, épp ugyanezért nem használjuk ezt a világítástípust portréfotózás főfényeként, ugyanis a kis szögben érkező megvilágítás. hangsúlyozhatja a ráncokat, bőrhibákat (az arcél karakteresebbé tételéhez jók), textíliáknak viszont rendkívül jól áll.

Annak érdekében, hogy az utómunkák során pontosan állítsam be az anyagok természetes színét, szükségem volt egy szürketáblára. A retusálás során elég belekattintani ebbe a kis kártyába a fotókon, mind a fény, mind a színek kezelhetővé válnak.

Időmentő rutin

Bár minden munkánál számít a rutin, különösen igaz ez a textilminták fotózására. Míg a tavalyi évben 27 darabot fotóztam be 4-5 óra leforgása alatt, idén a tapasztalattal a hátam mögött ezt a számot 54-re tudtam emelni.

A titok?

Vittem magammal állványt, miniszámítógépet és egy adag táblagyurmát. Utóbbi bár furának tűnhet, de segítségével egy csapásra megelőzhetővé vált, hogy az anyagtartó elforogjon a sínes felfüggesztésén, ami a legnagyobb fejfájást okozta a tavalyi évben.

A távkioldóval el tudtam kerülni a gép elmozdulását, ha pedig az élesség kellett leellenőrizni a táblagépen kényelmesen és a beállítás megtörése nélkül megtehettem mindezt.

A többiről inkább meséljenek a fotók. 😉

GALÉRIA